2017. január 27., péntek

1.fejezet - Még is mi ez az egész?

"Jobb egy pillanatig gyávának lenni, mint halottnak életünk végéig."







Egy tökéletes szombat reggeli napra ébredtem. Elővettem a telefonomat a párna alól, hogy megnézzem mennyi az idő. Az óra delet mutatott, így kimásztam az ágyból és a konyhát céloztam meg. Mivel rendesen kialudtam magam ezért kávé helyett egy forró csokit ittam egy kis keksszel. Mikor a bögrét a mosogatóba raktam akkor valaki csengetett. A kis rózsaszín mamuszomba eltotyogtam az ajtó elé, majd csak egy kicsit nyitottam ki. Ahogy megláttam, hogy Bella és Matt áll az ajtó előtt szélesre tártam, hogy bejöhessenek.

- Hát ti? Mi szél hozott? - mosolyogtam rájuk. Ők egyből a kanapét célozták meg és a kezembe nyomták a kabátjukat. Én felakasztottam azokat, majd eléjük álltam.

- Gondoltuk unatkoznál és jöttünk boldogítani. - mondta Bella és elindult a konyha felé. - Remélem van forró csoki! - kiabált ki onnan.

- A mosogató feletti polcon! - árultam el neki és Matt felé fordultam. - Kövesd Bellát én mindjárt jövök csak átöltözök. - mosolyogtam rá.

- Rendben! - bólintott egyet és úgy mint egy kis gyerek futott be a konyhába. - Csinálj nekem is Bell! Naaa! - Matt olyan mint egy cuki kisfiú aki ha nem kap forró csokit akkor rögtön duzzogni kezd. A szobámba mentem, majd egy egyszerű melegítő ruhára cseréltem re a hálóingemet. Örülök, hogy átjöttek Belláék mert igazuk van, csak unatkoznék egyedül. Mikor éppen kiakartam nyitni az ajtót Bella jött be a szobába és taszigált vissza a szekrény elé.

- Ne olyan sebesen! Ebben fázni fogsz.

- Miért? Megyünk valahova? - néztem rá értetlenül.

- Igen! Méghozzá a Parkba! Nem hallottad, hogy valami ünnepség van? - húzta fel az egyik szemöldökét mire én megráztam a fejem. Semmilyen ünnepségről nem hallottam. Újból kinyitottam a szekrényemet és egy belül bundás farmert választottam és egy kötött pulcsit. Barátnőm felé fordultam aki egy bólintással jelezte, hogy ez megfelel. Kinyitottam az ajtót és a kabátokért mentem.

- Ilyen sokáig tart ruhát választani? Bony te mindenben jól nézel ki. - kacsint rám mire neki dobom a kabátját.

- Csak fogd be! - nevetem el magam mire Bella megszólal.

- Na, és én? Engem folyton kihagysz mindenből! - üti meg a vállát.

- Hát ha te egy boszorkány vagy!? - szalad ki az ajtón. Mi csak összenéztünk Bellel és röhögve mentünk utána. Becsuktam az ajtót majd a kulcsot vettem elő, hogy be is zárjam. Hirtelen egy furcsa érzés kapott el, mintha valaki figyelne, de nem foglalkoztam ezzel, inkább Belláékkal indultam el a parkba. Egész úton hülyéskedtek, de valahogy még sem tudtam kiverni a fejemből azt a furcsa érzést mert még mindig éreztem. Hirtelen jutott eszembe a levél.

- Matt amúgy könnyen kitaláltam, hogy te vagy az a leveles fickó! Máskor valami jobbat találj ki! - löktem meg egy kicsit mire furán nézett rám.

- Milyen leveles fickóról beszélsz? Én nem csináltam semmit! - tette fel a kezét védekezés szerűen.

- Akkor ki volt? Kaptam egy levelet egy fura szöveggel együtt. - néztem rá Bellára aki szintén nem intett, hogy nem ő volt és nem tud róla semmit. - Hát jó... Nem lényeges, szerintem félre küldték.

- Itt vagyunk! - kiáltott fel Matt mikor megéreztük a kürtös kalács illatát, de ez nem segített mert a furcsa érzés csak rosszabb lett, de próbáltam titkolni. Egy kényszer mosolyt festettem az arcomra és követtem a barátaimat. Egész végig csak ettünk és ittunk, illetve néztük a helyi táncosokat akik valóban nagyon ügyesek voltak. Este kilenc fele értünk haza úgy, hogy haza kísértek. A furcsa érzés meg kezdett elhalványulni ezért a félelmem érzetem is megszűnt létezni. Bedugtam a kulcsot a zárba és kinyitottam az ajtót. Megint csak a meleg fogadott ami jó érzéssel töltött el. Éreztem ahogy a testem kezd felmelegedni. A szobámba vettem az irányt, de oda fele menet belerúgtam valamibe. Már megint az a doboz volt. Ha nem Matték, akkor ki küldhette? Nem is akartam vele többet foglalkozni inkább felkaptam majd a kinti kukába kidobtam. Ne is lássam. Ismét a szobámat környékeztem meg és ledobtam magamról a ruháimat és eldöntöttem, hogy befekszek a jó meleg vízbe a mai hideg után. Megeresztettem a vizet és mikor már úgy láttam pont jó elállítottam a csapot és befeküdtem. Az egész testemet átjárta a meleg. A következő pillanatban próbáltam nem meg fulladni mert elaludtam. Kiszálltam a mára már kihűlt vízből és a törülköző felé nyúltam. Magam köré tekertem majd a telefonomat néztem meg. Hajnali kettőt mutatott az óra. Csoda, hogy nem fulladtam meg. Leraktam a ruháimra a telefont mire hirtelen elsötétült minden.  Nem kicsit ijedtem meg ezért felsikítottam. Rögtön a kezembe vettem a telefont és azzal kezdtem el világítani. Lépéseket hallottam ezért azonnal halkabbra vettem a tempót és a rendőrséget tárcsáztam. Mikor elkezdtem hívni még jobban el uralkodott rajtam a félelem mert csak kisípolt. A lépéseket egyre hangosabban lehetett hallani míg nem meg állt a fürdőszoba előtt. A szívem a torkomban dobogott és úgy éreztem menten elájulok. Nem hallottam további lépteket, csak azt hogy valami átcsusszant az ajtó alatt, majd a betörő szépen lassan távozni kezdett. A léptek megszűntek és egy ajtó csapódást hallottam. 

2017. január 26., csütörtök

Prológus

-Bony rendelés a kettes asztalnál! - nyomja a kezembe Bella a kis cetlit amin a rendelés áll. Átfutottam gyorsan, hogy mi áll rajta. Egy egyszerű forró csoki volt a kérés, amit 2 perc alatt el is készítettem. A pohár oldalára egy kisebb szívecskét rajzoltam, majd mosolyogva nyújtottam Bella felé, mire ő megrázta a fejét.

- Ezt neked kell kivinni. - rá pillantottam a kettes asztalra és megpillantottam Mattet. Kinyitottam a pultnál lévő kis ajtót, majd nagyobb mosolyt festettem arcomra és elindultam felé. Ő is rám vezette tekintetét. Leültem elé, majd oda csúsztattam neki a rendelését.

- Látom megy a munka ezerrel. - kortyolt bele mohón a meleg finomságba, majd félre húzta a száját.

- Matt, vigyázz mert meleg! - kuncogok egy kicsit, mire ő még jobban mosolyog. - Nah, és neked hogy megy a munka?

- Elég jól. Sokat vagyok a hidegben, ezért gondoltam benézek a kávézóba. - kacsintott egyet, mire megráztam a fejem. Január közepe van és még indig rettenetes hideg.

- Ebony, úgy látom nem kell a fizetésed! - hallottam meg a főnököm hangját. Megforgattam a fejem, majd egy bocsánat kérő mosollyal álltam fel.

- Nekem viszont mennem kell Matt. - simítottam végig a kezén, majd ránéztem a főnökömre. Csak pár évvel idősebb nálam, de olyan zsémbes mint egy öregasszony.  Visszamentem a pult mögé ahol már várt rám. - Sarah csak két perc volt az egész, nem kell rögtön kiakadni. - ragadom meg a rendeléseket és sorrendben elkezdem készíteni.

- Én nem akadtam ki. Egyszerűen nem akarom, hogy az alkalmazottam lazsáljon. Legközelebb nem akarom meglátni. - dobta hátra a haját és a csípőjét mozgatva vonult vissza az igazgatói terembe. Felhúztam a szemöldököm és egy nagyot sóhajtottam. Csak éljem túl valahogy még ezt az egy órát...



- Bony menj nyugodtan, majd én bezárok! - vette el tőlem a kávézó kulcsát. Egy hálás mosollyal fordultam oda hozzá és öleltem meg. - Vigyázz magadra!

- Te is Bella! - nyitottam ki az ajtót és hirtelen csapott meg a hideg. Jobban nyomtam rá a fejemre a sapkát és takartam el az arcom a sállal. Hó nem volt, de rettenetesen fújt a szél. Csak négy utcányira lakok a kávézótól, ezért szerencsére nem fagytam meg mire haza értem. Mikor megláttam a házamat jobban szedtem a lábam, hogy végre a melegben lehessek. Már előre elkezdtem keresni a kulcsot a táskámban és mire az ajtóhoz értem meg is találtam. Nem figyeltem a lábam elé ezért belerugtam valamibe. Egy csomag volt az ajtóm előtt. Kinyitottam az ajtót, majd felvettem a barna dobozt és beléptem a melegbe. Gyorsan becsuktam az ajtót és ledobtam magamról a kabátot. Felakasztottam és rávetettem magam az előszobában lévő kanapéra. Egy pillanatra becsuktam a szemem, de rögtön kinyitottam és a csomagra vezettem a tekintetem. Felültem törökülésben és a doboz feladóját kezdtem el keresni, de nem találtam. Egy kicsit fura volt,de gondoltam a belsejében megtalálom. Kibontottam a tetejét és meglepett a tartalma. Csak egy levél volt benne. Nem értettem miért egy dobozban adták fel, ha csak egy sima levél. Kivettem és a dobozt ledobtam magam mellé. Kinyitottam a félbehajtott papírt és férfi kézírás tárult elém. Kacifántos volt, mégis rendezett. Elkezdtem olvasni...

Nem tudod ki vagyok, de én ismerlek. Te még nem láttál soha, de én ezerszer téged. Hangomat nem hallottad, illatomat nem érezted, de én mindent tudok rólad, remélem megértetted. Nekem ez egy játék, remélem játszol velem, mert ha nem következmények lesznek. Nem kell tudnod ki vagyok, elég ha követed a játékot. 

Első feladat:
Holnap este legyél ott ahol először láttalak. Ha nem jössz következménye a veszteség.

~J

Mikor végig olvastam elnevettem magam. Biztos Matt szórakozik. A levelet visszaraktam a dobozba és megráztam a fejem. Elbattyogtam a fürdőszobáig és beálltam a meleg zuhany alá. Mikor végeztem megtörülköztem és felvettem a pizsamámat, mire valaki csengetett. Az ajtó felé vettem az irányt és kinyitottam. Senki sem állt előttem, csak a megvilágított utcát láttam és a sötétségbe burkolózó házakat. Megvontam a vállam és aludni mentem.